Bár a karácsonyi időszak hihetetlenül sűrű, és a pénzügyi év is a végéhez közeledik, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy megosszam néhány gondolatom az elmúlt tizenkét hónappal és - ami talán még ennél is fontosabb - a jövővel kapcsolatban.

Ez az évtized, amellett, hogy a legnagyobb világgazdasági visszaesést produkálta a harmincas évek óta, sok minden másban is alapvető változásokat hozott. A szeptember 11-ei támadások és Barack Obama elnökké választása külön fejezetben szerepelnek majd az eljövendő generációk történelemkönyveiben - előbbi mint az emberiség történetének egyik legsötétebb pillanata, utóbbi pedig mint az új remény kezdete az elkövetkező generációk számára.

Az elmúlt évtizedre esett az internet rohamos elterjedése is, és a “megközelítőleg mobil” kategóriából a “teljesen mobil” kategóriába léptünk. Manapság a mobiltelefon és a helytől és időtől független internethozzáférés elvárt és természetes dolognak számít. 1999-ben a hazai SIM kártya penetráció 16% volt (NHH és KSH), ma ez a szám jóval 100% fölött van. Ez az ugrásszerű növekedés megváltoztatta a kommunikáció és a társas kapcsolat formáit, és egyre nagyobb hatással van arra is, hogyan kötünk üzletet, hol és mit vásárolunk, illetve hogyan és mivel fizetünk. A mobiltelefon a kommunikáció, az információmegosztás, a kereskedelem és a különböző tranzakciók lebonyolításának legfontosabb eszközévé válik. Erről és a küszöbön álló UMTS-ről már 1999-ben beszéltünk, amikor a távközlésben kezdtem dolgozni – a változások akkor zajlottak. Mindannyian ismerjük az elmúlt tíz évben bejárt, néha rögös utat, az óriási befektetéseket, a hibákat, és azt, hogy az ügyfelek elvárásainak nem mindig (sőt, ritkán) sikerült megfelelni.

Ismét új kezdethez érkeztünk, és mostanra már számos nehezen megszerzett tapasztalatra tettünk szert. Végigcsináltuk a mobil hangszolgáltatások forradalmát, most a mobil adatátvitel forradalmát kell lehetővé tennünk, túl a már létező SMS-szolgáltatáson. Az aktuális adatok szerint a szélessávú (vezetékes és mobil) internetes lefedettség 40% alatt van Magyarországon. Vajon 2019-ben 100% felett lesz? A mobil távközlési vállalatok mind a fejlett, mind a feltörekvő piacokon marginális szereplőből a GDP-növekedés egyik legfontosabb tényezőjévé nőtték ki magukat. A legtöbb pénzügyi elemző kiemeli a távközlési papírok tőzsdei bevezetésének a fejlődő gazdaságokra tett áldásos hatását. Ez alól természetesen Magyarország sem kivétel. Mostanra hosszú utat tettünk meg: a magyar távközlési piacot – sokszor negatív értelemben - “érettként” és “telítettként” szokás jellemezni. Van-e még egyáltalán lehetőségünk növekedni ilyen körülmények között? Természetesen igen, ám csak akkor, ha sikerül új utakat találnunk és a költséghatékonyság új szintjére lépnünk. Az aktuális recesszió elmúlása után is hatással lesz a következő tíz évünkre is. Másként kell majd közelítenünk a költségalapok és az újbóli befektetések kérdéséhez, és a pénzügyi rendszer keretében rendelkezésünkre álló eszközök is megváltoznak. A beruházások folytatása a siker egyik alapvető feltétele, és bár a gazdasági visszaesés nagy lecke volt mindannyiunk számára, kockázatvállalási hajlandóságunk meg kell maradjon. Az innováción alapuló távközlési piac a kockázatvállalásra épül, de mostantól egyre fontosabb az ügyfelek megértése és az ennek megfelelően kialakított releváns szolgáltatások. Az előttünk álló lehetőségek kedvezőbbek, a kockázatok pedig nem feltétlenül nagyobbak, ha figyelembe vesszük, mi mindent tanultunk az elmúlt tíz évben. A Pannon továbbra is a magyar távközlési piac egyik legfontosabb szereplője. Jövőbeli sikerünk záloga változatlanul a hatóságokkal való eredményes együttműködés, az átláthatóság, a dereguláció, illetve újraszabályozás, a jó szomszédság, a társadalmi felelősségvállalás, az egészséges versenyszellem – és persze az elégedett ügyfelek!

Köszönöm, hogy olvassátok a blogomat, mindenkinek boldog ünnepeket kívánok!