A mobiltelefon igazi svájci bicska lett az évek során. Szépen lassan leváltotta a rádiót, a zenelejátszót, a fényképezőgépet és a diktafont. Úgy tűnik, a bankkártya napjai is meg vannak számlálva.
A mobilos fizetést most is naponta használjuk, parkolójegy és autópálya-matrica vásárlására, sőt mobil lottózásra. Ennél sokkal érdekesebb eset, amikor nincs szükség SMS-re, hívásra, mert a telefonunk közvetlenül kommunikál az eladó pénztárgépével. Képzeljük el, hogy elindulunk bevásárolni, és útközben „felhatalmazást adunk” a telefonunknak ötezer forintos értékhatárig. Bepakoljuk az árut a kosárba, majd egyszerűen kisétálunk a boltból. Sehol egy pénztáros, nincs szükség készpénzre, sőt, bankkártyára sem. Vagy felszállunk a piros hetesre, a telefonunk pedig automatikusan megveszi nekünk a jegyet, anélkül, hogy sorban kellene állnunk, vagy lyukasztatnunk kellene.
Ez természetesen nem utópia. A technológia (Near Field Communication – NFC) bevetésre készen áll, és egyre több mobiltelefonban lesz elérhető. Az elterjedésnek nem is a műszaki problémák, hanem a felhasználási kérdések állják útját.
Mi történik például, ha valaki elveszíti a mobiltelefonját? Megnyugtatóan ki kell zárni a lehetőségét annak, hogy a megtaláló a telefonnal a zsebében bemenjen az illető munkahelyére (hiszen a technológia a beléptető kártyákat is feleslegessé teszi) vagy jó alaposan megcsapolja a bankszámláját. Ezek persze a bankkártyánál is felmerülnek, a mobiltelefonos fizetés azonban nem igényel semmilyen emberi beavatkozást. Az is kérdés, hogy nem lehet-e a telefon és a pénztár közötti kommunikációt „lehallgatni”, mint a wifi esetében.
Vannak tehát még megoldatlan kérdések, de valójában már csak a részletekről vitatkozunk. Ami már most biztosra vehető, hogy a mobiltelefon újabb dolgokat – a készpénzt és a bankkártyát – iktat ki az életünkből néhány éven belül.