Négygyermekes édesapaként saját bőrömön tapasztalom, hogy gyermekeink már olyan korban nőnek fel, ahol a technológia mindennapos, megszokott dolog. Mobiltelefonokkal, Mac-ekkel, netbookokkal, elektronikus játékokkal vannak körülvéve. Iskoláskorban pedig már szinte mindenkinek van telefonja is. (Hogy ez jó vagy rossz? Vegyesek az érzéseim.)
A gyerekek ezen eszközök kezelését igen korán elsajátítják. Már az óvodában is rendelkezésre állnak számítógépes játékok, melyek segítségével a gyerekek játszva tanulnak. Négyéves kislányom óvodás órarendjében is szerepel a „Számítógép”. A gyerekek kognitív fejlődését ezen alkalmazások hatékonyan támogatják. Éppen ezért nem csoda, hogy a gyerekek a technikai eszközöket rutinszerűen, készségszinten használják, az új technikai eszközök alkalmazását gyorsan elsajátítják. Ez a szülőknél még egyáltalán nincs így. Sokszor nálunk is a gyerekek magyarázzák el nekünk a legújabb újdonságokat, ők üzemelik be az új eszközöket, illetve magyarázzák el a legújabb kütyük apróbb rejtelmeit.
A mai fiatalok hálózati életet élnek. Folyamatosan kapcsolatban vannak egymással a különféle azonnali üzenetküldő és kommunikációs rendszereken keresztül (skype, msn, icq), blogolnak, zenét hallgatnak, videót néznek, tanulnak, játszanak, egyszóval online élnek. A mobil telekommunikáció segítségével teszik ezt, helytől és időtől függetlenül.
A szülők még igen ritkán élnek ennyire a virtuális és a valódi világ metszetében. Az ő világuk nem ennyire technológia-orientált, ezért is idegenül mozognak a fiatalok világában. A digitális szakadék beférkőzött a családok életébe is, ahol az idősebb családtagok nem, vagy csak mérsékelten képesek bekapcsolódni a digitális világba. Ez pedig szétválaszthatja, elidegenítheti egymástól a szülőket és gyermekeiket.
Ez a kihívás nekem, telekommunikációban dolgozónak olyan megosztottság, melyet át kell hidalnunk. Sokszor beszélünk a digitális megosztottságról feltörekvő és érett piacok, gazdagok és szegények között – de megfeledkezünk a generációs szakadékról.
Ha a szülő megtanulja a különböző üzenetküldő és kommunikációs csatornák használatát, akkor sokkal inkább részese lehet a gyermek életének, és elkerülhető a különböző világlátásból eredő konfliktus. A technológia a szülői kontroll fontos és jelentős eszköze is lehet. A mobileszközök követése ma már mindennapos, így megfelelő szoftverekkel folyamatosan követhetjük gyermekünk helyzetét. Iskolákban, óvodákban lassan de biztosan terjed az elektronikus üzenő füzet, illetve a szülő-iskola közötti sms, mely megkönnyíti az intézmény és a szülő kommunikációját. Sőt az iskola mellett már a szórakozás világában is megjelent ez a kontroll. Az egyik népszerű Budapest szórakozóhelyre a 18 év alattiak szülői engedéllyel mehetnek csak be. Ez az engedély pedig egy elektronikus belépőkártya, melynek segítségével a szülő láthatja, mikor van gyermeke az adott szórakozóhelyen, mikor érkezett és mikor hagyta el a helyet (www.zp.hu/zoldkartya).
Természetesen nagyon oda kell figyelni, hogy ezen eszközök nem mentenek fel a szülői felelősség alól és nem pótolják a szülő-gyermek bizalmi kapcsolatát. Sőt, ha ez nincs meg, akkor a fenti szoftverek használatát a gyermek negatívan is értékelheti (úgy érzi, a szülő kémkedik utána) ami csak tovább gyengítheti a kapcsolatot. Nehéz ügy ez, és magam sem vagyok annyira példakép, amennyire szeretném. Ha az információ „túlcsordul”, és a gyerek mintha egy másik dimenzióban lenne, túl könnyű a természetes szülői tekintélyt használni.
Úgy gondolom, az együtt töltött idő nagyon fontos, legyen az közös séta, tanulás vagy számítógépes játék. A technológia eszköz, mely nagyon jól kiegészítheti a gyereknevelést, ha jól használjuk. Kutatások (például: http://www.danah.org/papers/TakenOutOfContext.pdf) kimutatták, hogy a fiatalok a virtuális világban gyakorlatilag ugyanazt keresik, mint amit szüleik kerestek fiatalabb korukban. Társas kapcsolatokat, önmaguk megtalálását, megértést és az unalom messzire űzését.
Figyeljünk tehát oda a fiatalokra, sokszor van mit tőlük tanulni. Érdemes megtapasztalni és eltanulni, hogyan használják napi rutinjuk részeként a technológiát. Ezt mindenkinek erősen javaslom, nemcsak mint telekommunikációs iparági vezető, hanem mint négy, technológiailag egyre képzettebb gyerek apja. Az eddigi legértékesebb tanulság: bevallanom, hogy nem én tudom sem a legtöbbet, sem azt, mi a legjobb.