Vasárnap voltak az EP-választások. Gondoljunk bele, ez mekkora logisztikai, informatikai feladat – 27 ország, 375 millió szavazó 3 nap alatt.
Amit mindenhol meg kell tenni: a szavazó azonosítása, illetve a szavazó számára olyan körülmények biztosítása, hogy a szavazatát zavartalanul, anonim módon leadhassa, amit ugyanebben az időben adminisztrálni is kell.
Ahány ország, annyi szavazási mód és szavazási informatikai infrastruktúra. De mindegyik adminisztrációs rendszer megköveteli, hogy az állampolgárok olyan biztonságos és hordozható elektronikus azonosítókkal rendelkezzenek, melyek egyértelműen és hibamentesen azonosítják őket. Ilyen lehetőség a biometrikus azonosítás, melyeket már alkalmaznak személyi okmányok kiállításakor. Ennek során az egyén egyedi fizikai jellemzőit – például arcát vagy ujjlenyomatát – tárolják el egy a személyazonosító dokumentumban található chipen.
A legfontosabb kérdés tehát az azonosítás, amelyben egyre nagyobb szerepet nyer a mobiltechnológia is. Az uniós államok folyamatosan dolgozzák ki e- illetve m-Government szolgáltatásaikat, és fokozatosan jelennek meg a mobiltelefonra alkotott interface-ek, így sok funkció már mobilról is elérhető. Ezek lényege, hogy az állampolgárok a hivatali ügyintézés helyett az internet, illetve mobil eszközeik segítségével is intézni tudják ügyeiket (adóbevallás, lakcímátjelentés, gépjármű ügyintézés, és természetesen a szavazás).
Észtországban nem ez volt az első választás, ahol megvalósították az internetes szavazást. Itt már mindenki rendelkezik biztonságos elektronikus azonosítóval, mely segítségével az interneten lehetett bejelentkezni és a szavazás napjáig leadni a szavazatokat. Kicsit messzebb, Amerikában már régebben megjelentek a mobil, elektronikus szavazófülkék, de ott még el kellett menni a szavazókörbe, szemben az észtekkel, ahol már otthonról is nyugodtan leadhatjuk szavazatunkat.
A jó példák és lehetséges irányok tehát előttünk vannak, csak figyelni kell és tanulni belőlük.
